<< VISSZA-VERSEIM
Az albbi verset ma kltttem, a trgya egy szp, de fjdalmas emlk, mely a jelenbeli gondokkal, amik az ilet s kztem vannak a 8. versszak krnykn egyeslnek. A vers egybknt Zs.-nak rdott.
Dtum: 2013. december 05., Cstrtk
EMLKEZEM
Fjdalommal telve nzem az eget,
Nzem, s hidd el, nem rtelek.
Nem rtem, mirt emlkezem
rd, ki sszetrte szvemet.
Rd emlkezem, ki egykor egy rendezvnyre levitt,
Ki megadta nekem az egyetlen remnyt.
Ki velem rlt, ha boldog voltam,
S velem szomorkodott, ha szomorkodtam.
Rd emlkezem, ki tbb volt nekem, mint j bart,
Testvr idn s tren t.
Az egyetlen ember, ki miatt rdemes volt lnem,
Ki boldogg tett testvri szeretetben.
Rd, kire szmthattam neppekkor,
Ki szve melegbl kvnt boldog karcsonyt.
Ki segtett, ha arra rszorultam,
Ki bzott minden egyes szeret szavamban.
Rd emlkezem, ki megldott,
Ki lelsevel megajndkozott.
Ki rlt, hogy vele voltam ngy hnapja szve fjdalmban,
Ki eztn magamra hagyott lelkem legnagyobb szomorsgban.
Emlkezem, hisz feledni nem tudok,
Hinyodba gy rzem, mindjrt belepuszulok.
Hisz testvre nlkl az ember semmit sem r, tudod,
Nlkled lassan telnek a hnapok.
Emlkezem, mert te csak emlk maradtl csupn,
Egy rny, mely ksrt minden egyes jszakn.
Emlkezem, mert meg sem hallgattl,
S riznem kell szvem minden egyes fjdalmt.
Rd emlkezem minden egyes nap,
S nem rtem makacssgodat.
Remlem egyszer mg jra hallhatlak,
S boldogan vennm tudomsul, hogy
hibimat mind megbocsjtottad.
De addig fjdalommal telve nzem az eget,
Nzem, s hidd el, nem rtelek.
Nem rtem, mirt emlkezem
rd, ki sszetrted szvemet.
|