<< VISSZA-VERSEIM

Az alábbi verset ma költöttem, a tárgya egy szép, de fájdalmas emlék, mely a jelenbeli gondokkal, amik az ilető és köztem vannak a 8. versszak környékén egyesülnek. A vers egyébként Zs.-nak íródott.

Dátum: 2013. december 05., Csütörtök

EMLÉKEZEM

Fájdalommal telve nézem az eget,
Nézem, s hidd el, nem értelek.
Nem értem, miért emlékezem
rád, ki összetörte szívemet.

Rád emlékezem, ki egykor egy rendezvényre levitt,
Ki megadta nekem az egyetlen reményt.
Ki velem örült, ha boldog voltam,
S velem szomorkodott, ha szomorkodtam.

Rád emlékezem, ki több volt nekem, mint jó barát,
Testvér időn s téren át.
Az egyetlen ember, ki miatt érdemes volt élnem,
Ki boldoggá tett testvéri szeretetében.

Rád, kire számíthattam üneppekkor,
Ki szíve melegéből kívánt boldog karácsonyt.
Ki segített, ha arra rászorultam,
Ki bízott minden egyes szerető szavamban.

Rád emlékezem, ki megáldott,
Ki ölelésevel megajándékozott.
Ki örült, hogy vele voltam négy hónapja szíve fájdalmában,
Ki eztán magamra hagyott lelkem legnagyobb szomorúságában.

Emlékezem, hisz feledni nem tudok,
Hiányodba úgy érzem, mindjárt belepuszulok.
Hisz testvére nélkül az ember semmit sem ér, tudod,
Nélküled lassan telnek a hónapok.

Emlékezem, mert te csak emlék maradtál csupán,
Egy árny, mely kísért minden egyes éjszakán.
Emlékezem, mert meg sem hallgattál,
S őriznem kell szívem minden egyes fájdalmát.

Rád emlékezem minden egyes nap,
S nem értem makacsságodat.
Remélem egyszer még újra hallhatlak,
S boldogan venném tudomásul, hogy
hibáimat mind megbocsájtottad.

De addig fájdalommal telve nézem az eget,
Nézem, s hidd el, nem értelek.
Nem értem, miért emlékezem
rád, ki összetörted szívemet.