<< VISSZA-VERSEIM
GYÁSZ
Feketébe öltözött az aranyló nap koronája,
Ma csak pislákol a hold ezüstfényű sarlója.
A csillagok sem ragyognak, csak elsötétülnek,
A temető kapujában mindenféle népek
közös imára gyűlnek.
A kápolna harangja búsan kong vala,
A távolban megszólal a hozzátartozók bús zaja.
Mind egymás vállára hajtott fejjel ülnek,
Zokogva most egy koporsó fölé körülnek.
Zokogva, ernyő alatt, szakadó esőben,
Hatalmas fájdalmat hordozván megtört lelkükben.
Mert feketébe öltözött az aranyló nap koronája,
S az este csak pislákol a hold ezüstfényű sarlója.
Megtört szívek a temetőben gyászdalt zengenek,
Sírva mondják mind: Isten véletek!
COPYRIGHT BY-E-BLOG (c)
|