<< VISSZA-VERSEIM
AZ EGYETLEN BART
Kirt hull fj knnyem,
Ki nlkl nincsen ltem.
Tegnap mg boldog volt, s rlt nkem,
Ma mr e boldogsg is semmiv lett.
Az egyetlen bart, kirt ltem,
Elhagyott a labirintus srjben.
Elszakadtunk egymstl, gy rzem, vgleg,
Engem csupn a szp emlk kt ssze vle.
volt az egyetlen, kiben bztam fldn s gen,
Ki gyengden tlet, mikor erre krtem.
Ki kezt akkor flm emelte,
hogy ldst szrja rm az Isten keze.
Ki egykor lmombl szavaival bresztett reggel,
Ki napjaimat bearanyozta kedves kacag lnyvel.
Az egyetlen bart, ki ismert engem,
Ki tudta, mi bnt, s megvigasztalta lelkem.
volt minden remnyem,
S a labirintus elnyelte ezt is vle, rzem.
Magval vitte a burjnz nvnybe,
Nem maradt ms, csak r, s a szvem kesersge.
COPYRIGHT BY - E-BLOG (c)
|