<< VISSZA-VERSEIM

FÉLELEM

Félelem, félelem, átkozott félelem,
Nem kellesz, nem kellesz,
Mégis itt vagy énvelem.
Átjárod testem, lelkem,
Szerető szívemet,
Elszakítod tőlem, ki oly kedves énnekem.

Elszakítod őt, ki egy éve enyém,
Ki szeretetével napsugárt ont
szívem szigetén.
Ki nyarat hoz a tavaszba,
Lelkem hívő jó barátja,
Ki a rétek madarát is dalra fakasztja.

Ki áldásával életet hoz a kristályvizű patakba,
Örömöt a szürke hétköznapokba.
Bágyadt lelkem mindenkor felvidítja,
Ölelése a harangokat is megkondítja.
Megkondítja szívem millió csengettyűjét,
Árad belőle az igazi gyöngédség.

Félelem, félelem, átkozott félelem,
Haragszok reád,
de te mégis itt dalold boldogságod kínzó dalát.
Elszakítod tőlem az embert, kit szerettem,
Kiért feláldoznám, ha tehetném gyarló életem.

Félni már nem szeretnék tőle, kit szeretek,
inkább arra kérem, óvja, vigyázza lelkemet!
Óvja, vigyázza, össze sose törje,
Mert e lélek könnyen összetörhet.
Összetörhet, mert félelem van benne,
Félelem, melyet csak ő oszlathat el mindörökre.

COPYRIGHT BY-E-BLOG (c)