<< VISSZA-VERSEIM
A SZÍV KÖNNYEI
Csendesen kong a bús harang,
Hangját nem hallani meg,
Csendesen dobban egy fájó szív,
Szavát el nem feledhetitek.
Szavának minden betűje
Könnycseppként hull alá,
Magányos szív zengi a
Fájdalomnak szent dalát.
A reggeli harangszónak csak
Elmosódott hangja kél,
Tudom, hogy eme percben
Szívem semmit sem remél.
Szívemnek könnyei alakot váltanak
S mind szív-alakra állanak.
De a távolban csak zeng a bús harang,
És idő múltán a hangjai lassan elnémultanak.
COPYRIGHT BY-E-BLOG (c)
|