<< VISSZA-VERSEIM
ECLIPSE
Vak sötétben eltökélten
sétálgat egy ember serényen.
Félelem ült két szemében
Lámpás égett jobb kezében.
Odakünn a sötétségben
tovatűnt a napsugár,
Hold takará a napot
Napokig ezután.
Tompán világlik a lámpás az éjben,
Az ember most megáll, s megijed félelmében.
Felnéz az égre és látja,
Hogy vakítón izzik a Nap koronája.
Lámpása ezután hirtelen kialszik,
S elindul az ember futva az erdő széléig.
A nap koronája teljesen elhamvad,
Lámpásával az ember egy sziklafalhoz baktat.
Felmászik a sziklára reszkető szívvel,
Körültekint onnét didergő képpel.
Mögötte, mint halovány árnyék
egy varázslény suhan,
Majd lépte elhal minduntalan.
Elhal és figyel minden neszt
majd megfordul és felsikolt az ember,
kit nem ereszt.
Ekkor aztán a lámpásban apró fény gyullad újra,
és ijedtében a vámpír tovaszáll messze, a sötét alkonyatba.
COPYRIGHT BY (c) - E-BLOG
|