<< VISSZA-VERSEIM
VÁGYAKOZÁS
Elillant a múlt kellemes lángja,
Futnék, szaladnék kapkodva utána.
Ha egyszer utolérném a messzi távolban,
Visszalopnám a jelenbe őrült nagy titokban.
Mosolyát nézném, mely oly kedves nekem,
Szemeinek tengerében elmerülnék csendesen.
Lassan átkarolnám oly puhán, oly lágyan,
Hogy nyomban elhamvadjak két erős karjában.
Kezeit fognám óvatos gyöngédséggel,
Orcáját simogatnám játszi könnyedséggel.
Ruhájának bársonyát tisztogatnám ezerszer,
Szerelmének alkonyán megtelnék szerelemmel.
Kialudt a múlt édesgető lángja,
Parazsát hiába élesztgetném,
nem kapna többé lángra.
Ha egyszer a múltat újra élhetném,
A szívemet újra kezeibe fektetném.
COPYRIGHT BY (c) - E-BLOG
|